Amikor kikiáltják, hogy a gyerek ebben és ebben nem jó..És mekkorát tévednek! Sokszor előfordul, hogy a felnőttek a gyermeket kemény véleménnyel illetik.
Te ezt sosem fogod tudni megcsinálni, mert alkalmatlan vagy rá, nem fogsz megtanulni olvasni, mert ez nem vezet sehova, nem fogsz sosem szépen énekelni, mert nincs hangod.
Szülőként többször kerültem ebbe a helyzetbe. Először feszültséggel töltött el, hogy miért bírálják ilyen keményen a kislányomat, és bántják meg ezzel, holott pont ezeknek az embereknek lenne a feladatuk építeni őt, megtanítani arra, amire gyermekként hogy is lehetne képes?
Sokszor kisírt szemekkel mesélte el nekem ezeket a történeteket. De itt rájöttem az évek során valamire. Éspedig arra, hogy mi, Szülők ezt képesek vagyunk gyökeresen megváltoztatni. És ha igazából megnézzük a kemény Bíráló arcát, rájövünk, hogy az ő boldogtalansága, sikertelensége, feszültsége az, ami ezt a fájó élményt – mert neki is az, csak lehet, nem tud róla – a gyerek felé közvetíti.
Biztosan van előnyöm abból, hogy gyerekként bármibe belekezdtem, amit igazán szerettem volna csinálni, addig gyakoroltam, amíg el nem értem azt a helyezést, azt a célt, amit szerettem volna. És ez a Tapasztalást eldöntöttem, hogy átadom a kislányomnak és most a Szülőknek is szeretném. Ezt azért tartom lényegesnek itt megemlíteni, hogy azoknak a Szülőknek is Erőt adjak, akik nem sportoltak és nem élték át ezt az Élményt.
Megtanultam, hogy bármire képes vagyok, ha igazán szeretném, és minden nap, rendszeresen teszek is érte. És ez az, amit megtanítottam a Kislányomnak. Ha igazán szeretne valamit, akkor Higgyen magában, Szeresse, és minden nap tegyen érte., hogy az az Érzés az övé lehessen. Ez lehet Siker, Öröm, bármiféle Cél, ami nem feltétlenül a legjobb Eredménnyel párosul, hiszen itt a legfontosabb, amit megtanul, hogy lépje túl Önmagát, hogy fedezze fel a belső kincseit, amelyek mérhetetlen Boldogsággal járnak, amint megkapja őket. Az Út, amin végigmegy ilyenkor, az nem egyenes, hiszen számtalan kihívással jár együtt. De végigmegy rajta! És ennek az Útnak az állomásai mind megtanítanak a „fájdalmak” által egy-egy újabb nemes érzésre. Az Út legfontosabb Tanítása pedig az Alázat és Tisztelet lesz..
De megtanítottam valami más nagyon fontosat is neki, amit az egyik kedvenc filmemben hallottam: „mi a baj a másodikkal..?”. Ez az, kedves Szülők, mi a baj velük? Ők nem lesznek a legjobbak, és akkor mi történik? Értékesek, hiszen a bennük rejlő Erőt felfedezték, amivel Boldogok lehetnek egész életükben. mert ha egyszer ezt az Utat bejárták, már nem Harcolnak úgy, mint az Elsők. Nem a megfelelési kényszer, a nekem úgysem sikerül, én kevés vagyok hozzá gondolatok kavarodnak bennük, hanem az, hogy én bármire képes vagyok! És ha nem lesznek elsők, akkor is tudják, milyen Utat jártak be! És ha szeretjük őket, és minden egyes Állomásnál elbeszélgetünk velük és megerősítjük abban, hogy az Ő Útját milyen szépen járja be, akkor az Önbizalma erősödik. Nem fog számítani az Eredmény, mert Megtanulja, hogy Mindent megtesz az Öröm, a Siker érdekében, és nem arra fog figyelni, hogy ki, hogyan pontozza, milyen Eredményt ér el, hanem teszi a dolgát és a Megmérettetés végtelen Boldogsággal fogja eltölteni. Ha ehhez még Eredmény is párosul, ott olyan mély belső munkáról, Szülői támogatásról, olyan fejlődési Útról beszélünk, aminek az Ereje szavakkal le sem írható.
Persze ehhez az is kell, hogy otthon engedjék a Szülők gyermekeiket az Álmuk felé menni. Ha nem viszik el edzésre, ha nem támogatják érzelmileg, vagy nem erősítik őket meg, akkor sajnos nem valószínű, hogy ezek az eredmények megszületnek. Egy Szülőnek a kettő közül biztosan kell a gyerek mögött állni, aki bíztatja, ott van vele a versenyeken, és elismeri. Ellenkező esetben a gyerek nem tanul meg Hinni, Bízni saját tehetségében, saját magában. Azt tanulja meg, hogy Egyedül van a Megmérettetésben, nem számíthat másra, csak Önmagára.
Pankával az egyik Siker történetünk óvodás korában kezdődött, amikor 4-5évesen énekelt és rászóltak, hogy ez olyan rossz, hogy inkább sportoljon, mint énekel..ekkor – hála az égnek, hogy felém mindig megnyílik -, könnyes szemekkel megkérdezte tőlem, hogy Anya, tényleg hamisan és nem szépen énekelek?
Ekkor a karomba vettem és meséltem neki a gyerekkoromról, azokról az élményekről, amelyeket azért szereztem, mert volt nekem egy csodálatos testnevelő tanárom, aki 3,5éves koromtól edzett engem. A gyermekek és a sport iránt érzett mélységes Szeretete, Alázata, Kitartása, Hite számtalan gyermeket megtanított arra, hogy érdemes felkészülni, érdemes az iskoláért, a csapatért tenni, hogy erősödjön a közösség, és a Szeretet és Elismerés foglalja el a legnagyobb helyet az életünkben.
Megtanította, hogy bármire képes vagyok, ha igazán szeretném elérni! Bármire! Elmeséltem Pankának, hogy lettem mezei futóversenyen, szertornában, sakkban, röplabdában, sportaerobikban Bajnok…igen, ennyiféle sportágban értem el eredményeket, mert eldöntöttem, hogy csinálom és Hittem benne. Nem győzni akartam, hanem a képességeimhez mérten minél jobb lenni, megismerni az Erőmet, a Határaimat, ezáltal Önmagamat. Elfogadva az Eredményeket és rábízva azokat arra a felsőbb Erőre, ami mindig is ott van Mindenhol..a sportpályán is..
Nem beszéltem arról, hogy énekelt..mert nem volt lényeges.
És amikor ezt meséltem neki, nézett rám a nagy barna szemeivel, izgalommal telítve és azt kérdezte a végén: „Anya szerinted ez nekem is sikerülhet?”
Én meg megöleltem, megpuszilgattam, és mondtam neki, hogy Panka bármi, bármi amit szeretnél és Becsületesen, Szeretettel csinálod sikerülhet!
Azóta Panka az általános iskola énekkarába nyert felvételit, el mert indulni egyéniben és ezüst fokozatot nyert a kerületi versenyen-, szólót énekelt a Guinness Rekord kísérletben, és a templomi fellépésükön a múlt évben, és most is egyéniben indult, de már a kislányok közül képviselve az iskolát, és nagyon szépen énekelt. És a legszebb az benne, hogy nem tudtunk ott maradni az eredményhirdetésen, de nem is számított, mert boldog volt, hogy ezt az Utat bejárta, és ez a nagyon nagy Lényeg.
Ezért Érdemes csinálni! És ezzel az Életben elfoglalt helyüket is segítünk nekik megtalálni. Ott, ahol az emberi értékek a fontosak.