Mindenkinek van félelme, amely lehet pozitív kis adagban, a rossz előérzeteink, megérzéseink alapja is, de nagy adagban megmérgezi hosszútávon az egész életünket. Ha ezek a félelmek túlzottan nagy hatást gyakorolnak ránk az életünk bármely területén, azok lebénítanak bennünket, tehetetlenné, depresszióssá tesznek bennünket és inkább feladjuk, mint szembenézünk vele. Így van ez sok esetben sajnos az edzésekkel is…
Az edzés elkezdése, a rendszeresség beépítése a minden napi életünkbe nagy kihívást jelent azoknak, akiknek korábban ez nem tartozott az alapvető szokásai közé. Viszont a kor előrehaladtával, amikor megjelennek különböző testi tüneteink, mint a hízás, a fáradékonyság, a betegség, lelki szinten a céltalanság, az öröm érzésének elvesztése, többen megpróbálnak nyitni a mozgás irányába.
Az első lépés megtétele már valamilyen határig való eljutásnak az eredménye, de még sajnos nagyon kevés a siker megvalósításához!
A folytatáshoz való motiváció megszerzése önmagunktól függ, hogy éppen hol állunk a saját életünkben, hogyan tudjuk magunkban azt a kérdést feldolgozni, hogy igen képesek vagyunk elérni a megálmodott célt..és itt a kitartás megszerzése egy olyan újabb képesség, amely az önmagunkkal való szembenézést jelenti. Ennek a szembenézésnek az alapja mindig gyökerezik valahonnan, családállító- és szomatodráma terapeutaként a tapasztalatom azt mutatja, hogy a család valamelyik tagjától, akinek a félelmével mi azonosultunk. Általában ő is hozza ezt az érzést valahonnan, de ha ezt a magunkénak érezzük, akkor a saját személyes feladatunk ezt megoldani.
Fontos megismerni magunkat és tudatosítani, hogy amikor leállunk, akkor mi az az IGAZI OK, ami miatt elkezdjük feladni a célunkat..ezt rá lehet fogni az éppen aktuális edzőre, a körülményekre, a napi időjárásra, de az igazi ok bennünk rejlik és az igazsággal sokszor kemény szembenéznünk..pedig érdemes, mert az éppen közömbös érzéseket hozó HOLTPONTról csak a félelmeink felismerésével, szembenézéssel és azok feldolgozásával szabadítunk fel helyet a szeretetnek, ahol már nincs megfelelés, végre a szívünkkel kerülünk bele a folyamatba, ahová vágyunk..
A változás mindig a félelmeink felismerésével, az azokkal való szembenézéssel és az azonnali cselekvéssel indul el!
Mindig azt mondom, hogy képzelj el egy szép üveget, amelyben benne vannak a félelmeid. És tudd, hogy amennyire ki tudod üríteni ezt az üveget, annyi helyet szorítasz a szeretetnek, így annak a folyamatnak, amely a valós céljaid megvalósítása felé visznek!
Mert ahol félelem van, ott a düh, a tehetetlenség, a nem tudom megcsinálni, a béna vagyok ehhez gondolatok nyomják le az igazi álmaidat, -és ilyenkor hajlamosak az emberek másokat hibáztatni, ítélkezni felettük-, de amint kiüríted ezt az üveget, azt meg tudod tölteni szeretettel, nyugalommal, békével és elindulhatsz az IGAZI, VALÓDI CÉLJAID megvalósítását jelentő Úton.
Sok sikert!
Hidvégi Andrea