“Azt mondják, 40 év felett már csak úgy észrevétlenül rakódnak ránk a plusz kilók.
Beigazolódni látszottak ezek a gondolatok, hisz láttam ahogy egyre gömbölyűbbé válok.
Kényelmes is volt igaznak gondolni, nehéz is volt megcáfolni.
A torna, amit annyira szerettem korábban és csak sellőlány táncként emlegettem, inkább a partra vetett bálna vonaglásának tűnt.
Már nem tudtam lehajolni a gyomortájéki zsírpárnák fullasztó szorításától.
A dinamikus mozdulatok fárasztó és feszültségkeltő érzéseket keltettek bennem.
A férjem és Andi barátnőm is finoman körül írták, nem jó ez az irány..
Meghallgattam őket, megnéztem néhány motivációs videót, megannyi elrettentő dokumentumfilmet, még a gyomorszűkítés gondolata is végigfutott a fejemben.
A megvalósítás azonban mindig csak jövőbeni elképzelésként öltött testet, én pedig egyre mélyebbre süllyedtem az önsajnálat és hitetlenség mocsarába.
Eltelt egy év, végül 2018 nyarán már 98,8 kilogrammot mutatott a mérleg.
Szinte állandósult a rosszkedvem, gyűltek a kifogásaim a testmozgás ellen, gyakran mondtam le a heti egyszeri táncot is.
Már betegségek is jelentkeztek, a magas vérnyomásomra háromféle gyógyszert szedtem, fáradtnak és enerváltnak éreztem magam. Minél inkább elhatalmasodtak ezek a tünetek, úgy gyűltek a kifogásaim a testmozgás ellen.
2018 nyarán utazni készültünk..
Családilag ugyan de férjemtől ekkorra már mérföldnyi távolságban.
Ekkor történt valami, ami kifordította világomat a négy sarkából.
Andi felhívott néhány nappal az utazás előtt és csak ennyit mondott:
„ Állandóan rosszkedvű vagy, már semmi Élet nincs a tekintetedben.
Nem vagyok hajlandó részt venni az öngyilkosságodban, végignézni, hogy teljesen leépülsz!
Akkor jelentkezz ha komolyan veszed Magadat, a Jeleket, amelyek tornyosulnak a fejed felett! „
Szembesített azzal a valakivel, aki nem is én vagyok, mert a teher egyre inkább elszigetelt…
Mindenképp meg akartam magyarázni, hogy ami történik az korral jár…de hát ott volt előttem Andi példája..fiatalos, sportos, energikus és mindig életvidám..
Teltek a napok és én egyre rosszabbul éreztem magam.
A lelkem háborgott de mire hazaértem a nyaralásból, elhatároztam magam.
Muszáj lemennem az edzőterembe.
Fogcsikorgatva indultam el és bizony az első két alkalommal csak nézelődtem.
Nem találtam a helyem.
A harmadik napon rám talált az ellipszis tréner. Csupán 15 percet bírtam, a szívem kalapált, alig vártam, hogy abbahagyjam.
Az elkövetkező napokban újra és újra lementem. Ekkorra megszületett bennem az elhatározás, hogy komolyan gondolom. Felhívtam Andit, aki örömmel fogadta a szándékomat. Felajánlotta segítségét. Így már felváltva edzettem heti háromszor, négyszer.
Szuszogtam és néha nyafogtam is kicsit de végig küzdöttem.
Az édességeket, péksüteményeket és a tésztaféléket elhagytam, helyükre a tonhalsaláta, csirkemell és a párolt zöldségek léptek.
Szeptemberre 10 kilótól szabadultam meg, és örömmel jártam újra sellőlány táncra, aminek egyébként a Hidvégi Andi Tréninget hívjuk, mert kihozza belőled a legjobbat nemcsak testileg, de lelkileg is 🙂
Októberben Andi segítségével újabb táplálkozási tervbe kezdtem, aminek eredményeként további 5 kilogramm ment le karácsonyig.
És korán sincs még vége..végre energikus lettem, megint szeretek Élni és végre a sport, a tánc, a mozgás, a finomabbnál finomabb újabb és újabb ételek elkészítése is örömmel tölt el és a minden napjaim részévé vált! Megjavultak az emberi kapcsolataim, hiszen végre én is tudok kapcsolódni magammal szeretettel és így a körülöttem élőkkel is!
Szeretném ha ez az írás minden „kifogásokat gyártó” sorstársamat segítené!
Köszönettel és végtelen Hálával tartozom Neked Hidvégi Andrea, hogy Neked is fontos volt az Önmagamhoz való visszatalálás.
Judit