Mindig kérdezik tőlem hogy csinálom, hogy ennyire jól érzem magamat ennyi idősen a bőrömben.

Ahogy látom az embereket, idővel elvesznek a céljaik vagy azok túlzottan anyagi természetűek, ami a lelküket hosszútávon sajnos leterheli, csökkent a motivációjuk, az életenergiájuk és ezzel fásulttá, sokszor kiégetté válnak.

coffee_cup_of_coffee_drinking

Sokszor én sem vettem tudomást másról, csak arról, hogy hajtsam a kitűzött célomat és közben feszültté és nyugtalanná váltam, ami számomra nem volt elfogadható, hiszen annak a környezetem nem örült és én sem éreztem attól jól magamat. Mindig az egyensúlyra törekedtem.

Az évek során megtanultam mi a fontos, mi az ami nem hozható vissza és nem élhető meg később.

Amikor Panka megszületett, lelassított engem. Szerettem minden pici mozdulatát, a kis kezét, ahogy játék közben használta, a fejlődését figyelni és támogatni, a mosolyát, az érintését, az öleléseit és minden apró kis rezdülését.

Ő tanított meg újra arra, amit elfelejt az ember az élete során, hogy legyünk benne a pillanatok varázslatos világában és feledkezzünk meg mindenről, hiszen akkor érezzük meg igazán azt a Teljességet, amire minden ember vágyik. Azt hiszem sokan elfelejtik, hogy a gyermekeink is lehetnek tanítóink vagy segíthetik az életünk során elfeledett érzéseink történetét újraírni.

Ha felnő a gyermekünk, akkor fedezzünk fel magunkban újabb értékeket vagy csak szedjünk elő olyan gyermekkori álmokat, kívánságokat, amelyeket akkor meg szerettünk volna élni, de valamilyen oknál fogva sajnos nem volt rá alkalmunk.

Én minden alkalommal ezt teszem. Nem a külvilág felé élek, hanem a belső világom egyensúlyba tartása az elsődlegesen fontos számomra, hiszen akkor tud az ember igazán szívből adni azoknak, akik be tudják fogadni és természetesen is beengedni a szeretetet, ami szintén fontos, hiszen ez táplálja a valódi kapcsolatokat.

Az edzéseimre is az jellemző, hogy mindig nyitok új programok, mozgásformák felé és ez tartja bennem azt az életenergiát, amivel igazán fiatalnak és kiegyensúlyozottnak érzem magamat! Most épp az a cél lebeg a szemem előtt, hogy mit tudok kihozni magamból ennyi idősen nem széthajtva magamat? Az eredményt nemsokára látni is fogjátok.

Az Életnek nagyon sok területe van, ami felfedezésre vár, nyissatok új programok felé, járjatok koncertekre, alakítsatok szerető közösséget, éljetek meg különleges élményeket együtt! Menjetek kirándulni a szabadba, biciklizzetek, beszélgessetek, énekeljetek, táncoljatok, nevessetek és töltsétek fel egymást igazi szeretet energiával! Igyatok meg egy finom kávét a napos teraszon, élvezzétek a napsütést egy tóparton és hagyjátok kellemes érzésekkel feltöltődni a lelketeket.

Mindenkinek van rossz időszaka, napja, élethelyzete! A különbség mindig abban van. hogy azt tragédiának vagy lehetőségnek élitek meg! Én ez utóbbiban hiszek és nagyon is működik! Mert lehet így is :)

Sok sikert az új életetekhez!

Hidvégi Andrea